Újra itthon...

Több mint két hét elteltével újra itthon vagyunk. Negyedszer voltunk az idén nyáron Sárvárott, volt ami ismerősként üdvözölt, de új élmények is értek.

De mielőtt ezekre rátérnék, "bemelegítésül" egyik kedvenc együttesem egyik legjobb száma jöjjön 2012-es lemezükről. ("Official video"-juk sajnos tudtommal nincs, meg egyébként is koncerten a legjobbak - de erről is később...)

Szóval újra itthon (otthon) - és ez a mai napra is vonatkozik. Több mint tíz évig augusztus 20-át a hivatalos városi rendezvényen kellett ünnepeljem (tömeg biztosítása, az esemény fényének emelése, pofavizit stb. céljából), a mai nap újra a családé.
Végre.

Reggel negyed nyolckor ébresztett Kasmír, hogy részint éhes, részint menne sétálni. Előbb megoldattam az első problémáját, majd egy kávé és a leveleim átnézése után a másodikat is. És a séta kapcsán nem tudok nem visszagondolni az elmúlt két hétre - a szembeötlő különbségre Dunaújváros és Ságvár között.

Korábban nem a városban laktunk, hanem Rábasömjénben (valahogy úgy képzeld el, mint Mélykút és Újváros), így a séták is ott voltak, nem bent. Most viszont a fürdőtől és a vártól kb. 5-6 percnyi gyaloglásra laktunk, a kettő között félúton.

Ami már első alkalommal is föltűnt, hogy nem láttam a járdák mentén szemétgyűjtőket - viszont szemetet sem. pedig aztán megfordultunk mindenféle helyen: a belvárostól a kertvárosi részig. (Természetesen hatalmas feltűnést keltve az első napokban - macska pórázon! -, de aztán itt is megszoktak bennünket, és a későbbiekben örömmel üdvözöltek...)

Kasmír segített megismerni a várost, elvitt az öregtemetőhöz (képek a honlapon), együtt lógtunk be az arborétumba (igaz, csak egyszer...), megtaláltuk a romkastélyt, szóval nem unatkoztunk.

Visszatérve a szemetesekre, itt Dunaújvárosban szinte ötven méterenként van egy-egy szemétgyűjtő, és mégis tök szemetes az egész város. (Macskák lévén a falak mentén és a bokrok alatt járva szeméthegyekkel találkozunk nap mint nap.) És ez nem az önkormányzat bűne, hanem a mienk, az itt lakóké. Jó lenne rajta változtatni.
Meg azon is, hogy rengeteg a hajléktalan. Ott a két hét alatt nem láttam egyet sem - meg olyan embert sem, aki a kukákból gyűjtötte volna az aludobozokat, hogy a Tescóban beváltsa.

(Persze Sárváron is vannak lakók, de ez kicsit más:

)

Aztán az is furcsa volt hazatérve, hogy itt minden ki van száradva. Mikor elmentünk, még aránylag zöld (és nagy!) volt a fű (a gaz?) a városban, most pedig lenyírva (thx. Szt. István és közmunkások!) és sárgán minden, a házunk előtti részt elszáradt és lehullott falevelek borítják. Látszik, hogy Sárvár már majdnem az Alpokalja, több a csapadék, mások a fák (tuják és fenyők) - és mások az emberek is. A házak előtt (és itt ne csak családi házakra, hanem emeletes társasházakra is gondoljatok) mindenhol nyírt pázsit, virágok (amelyeket valamikor a reggeli órákban meg is locsolnak). A mellékutcákban ugyanúgy, mint a 84-es főút városi részén (mi is itt laktunk).

Szóval nálunk is program lett a locsolás - igaz, nem hajnalban, hanem sötétedés után :-)

Más.
Az idén lemaradtunk a Nádasdy Történelmi Fesztiválról, lévén hogy később mentünk. Azért nem bánkódtunk nagyon, mert így viszont részt vehettünk a XI. Vármeeting Motoros- és Rockfesztiválon. A kétnapos bulira csak ötezer volt a beugró fejenként, cserébe nyolc koncert (igaz, csak négyen voltunk: Ismerős Arcok, Tankcsapda, Lord és Hooligans), fantasztikus motorok, még fantasztikusabb motorosok - és minden, ami a gyomornak kell. Meg a motoros kellékek vására...
Ezek közül majdnem vettem is egyet Dorkának, az unokámnak:

Csak két dolog tartott vissza: az egyik az áruk (3.990,- HUF), a másik pedig az, hogy erőst féltem, a menyem kihajít vele együtt... :-)

Úgy látszik, nem lehet elég korán kezdeni.

Ha rajtam múlik, akkor jövőre is augusztusban megyünk...

És persze volt még egy koncert - igaz, más stílusban:

Ezen is ott leszünk jövőre!

Reggel kezdtem írni e bejegyzést, s most lassan tíz óra - ideje befejezni. Holnaptól hivatalosan is dolgozunk, le kell feküdni aludni... :-)

Búcsúzóul egy búcsúdalt, augusztus 20-án  lehet nyugodtan énekelni a gép előtt is.

"Nyomot hagyni! Ez a cél."